Az úszás

Helsinkiben a közelmúltban fejeződött be az Úszó-Európa-bajnokság, ahol a magyar úszók újabb három aranyéremmel gazdagodtak. Kovács Ági, a mellúszás királynője a '97-es sevillai Eb-n kettő, a '99-es isztambuli Eb-n három, idén Helsinkiben pedig újabb két Eb-titulust gyűjtött be, s hét arannyal a női nemzetközi Eb-örökranglista második helyére ugrott (az első Egerszegi Krisztina kilenc egyéni Eb-címmel, Ági a második helyen a német Ute Gewenigerrel osztozik). Ági ,,megszokott" aranyain kívül óriási meglepetésre Batházi István elsőként csapott célba 400 m vegyesen, és megszerezte a kisebb válságban lévő férfi úszás első Eb-aranyát Darnyi és Güttler '93-as, hét évvel ezelőtti sikere óta.

 

Az úszás története

Az úszás minden bizonnyal egyidős az emberiséggel. A legrégibb egyiptomi történelmi emléken, egy 5000 éves képen két úszó alak látható. Az ókori görögöknél az úszás a műveltség fokmérője volt, de érdekes mód nem szerepelt az olimpiai játékokon. A rómaiaknál a fürdőzés, az úszás kultúrája rendkívül magas fokú volt. A középkorban a fürdés, ily módon az úszás is erkölcstelen, parázna dolog lévén tiltott tevékenységnek számított. A napóleoni háborúktól fogva az úszás a katonák kötelező kiképzésévé vált, a cél az lett, hogy a katonák ruhástól, fegyverrel a kezükben, csendben (mellúszással) tudjanak úszni.

A XIX. században az úszás fokozatosan sporttevékenységgé vált. A mellúszás lassú volt, így fokozatosan gyorsabb úszásnemeket fejlesztettek ki. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábai pedig oldalirányú ollózást végeztek. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába egy angol kalandor, bizonyos John Trudgen. Sokáig a kutyaúszás volt a leggyorsabb úszásmód, mellyel Trudgen bajnokságokat is nyert. 1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát Dover és Calais között (14 km), és ez az úszás robbanásszerű népszerűsödéséhez vezetett. Az úszásmódok közül később az ún. magyar stílus volt a leggyorsabb. A magyarok elhagyták a haladásban zavaró békatempót, váltott karral haladtak, a láb pedig mindenféle tempó nélkül lebegett utánuk. Halmay Zoltán ezzel az úszásnemmel 1904-ben St. Louis-ban két aranyérmet is nyert 50, illetve 100 yard gyorsúszásban. 1898-ban a polinéz szigetvilág törzseinek úszásmódját ellesve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz már nagyon hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka jellemezte, a test pedig hullámzó hernyómozgást végzett - innen lett a neve az angol crawl (kúszni) szóból világszerte kraul).

Az ausztrál Arthur Cavill ötlötte ki a hátúszást, de ő még tulajdonképpen hanyatt fekvő mellúszást végzett, azaz karjai egyszerre nyúltak hátra, lábai pedig békatempóval mozogtak. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább, váltott kar- és ollózó lábmunkával nyert olimpiát 100 m-en. A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A nemzetközi úszószövetség, a FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.

Három francia lap, a Matin, a L'Auto és a Velo szervezésében már 1889-től rendeztek nem hivatalos Európa-bajnokságokat, 1903-tól pedig világbajnokságokat. A legjelentősebb úszóverseny azonban az olimpia volt. Már az első, 1896-os játékok műsorától kezdve az úszás minden olimpián szerepelt. Athénben még csak négy gyorsúszó számban mérték össze erejüket a versenyzők, 1900-tól a program hátúszással, 1904-ben mellúszással bővült, s 1956-ban csatlakozott a pillangó is. (Érdekes megemlíteni, hogy az első olimpiákon még szerepelt a műsorban a 200 m-es akadályúszás (víz felszínén kifeszített hordókon kellett átmászni), 60 m búvárúszás, és fejesugrás távolba!)

1908-ban megalakult a nemzetközi úszószövetség, a FINA, a magyar Donáth Leó kezdeményezésére pedig 1927-ben az Európai Úszószövetség (LEN). 1926-ban Budapesten megrendezték az első Úszó-Európa-bajnokságot, 1973-ban pedig az első világbajnokságot a kolumbiai Caliban.

 

Hajós Afrédtól Kovács Ágiig

A magyar úszáskutatók első magyar úszósikerként az 1052-es esztendőt emlegetik, amikor Búvár Kund a pozsonynál állomásozó, Magyarországot megszállni készülő német hajóhadat az éj leple alatt a víz alá bukva meglékelte. 1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első Siófok-Balatonfüred Balaton-átúszó versenyt, melyet - a történeti hitelesség kedvéért megemlítendő - bizonyos Szekrényessy Kálmán nyert meg 6 óra 40 perces idővel. 1893-ban alakult meg az első úszóklub, a Magyar Úszó Egyesület, 1907-ben pedig - egy évvel a FINA előtt - megalakult a Magyar Úszó Szövetség. Céltudatos munka kezdődött, a kötelező úszásoktatás, az edzőképzés, az úszómesterek és a vízből mentés oktatásának problémáját azonban medencehiány miatt évtizedekig nem sikerült megoldani. Az ötvenes években a magyar úszás mégis a világélvonalban volt (az '52-es helsinki olimpián 4, az '54-es torinói Eb-n 8 arany), majd következtek a lanyhább sikerek évtizedei. A hetvenes években Gyarmati Andrea, Hargitay András és Verrasztó Zoltán, a nyolcvanas-kilencvenes években pedig Darnyi, Szabó, Güttler, Rózsa, Egerszegi és Kovács révén ismét sorra hullanak az aranyérmek.

Az úszás a vívás után a második legeredményesebb magyar olimpiai sportág 22 aranyéremmel (vívásban 32-szer született olimpiai diadal). Az 1896-os athéni olimpián a magyar sport első olimpiai bajnoki címét Hajós Alfréd szerezte 100 m-es távon. Később az 1200 m-es távon is rajthoz állt, és fölényes győzelmet aratott. A Zea-öböl 11 fokos vízében négyméteres hullámokban kellett úszni, és Hajós ujjnyi vastagon faggyúval kente be testét, hogy megvédje magát a dermesztően hideg víztől. 1904-ben St. Louisban Halmay Zoltán az ún. magyar stílusban úszva nyert két aranyérmet. Szőke Katalin 1952-ben 100 m-es gyorson és a 4x100-as gyorsváltó tagjaként aratott diadalt. Darnyi Tamás Szöulban és Barcelonában négy aranyat gyűjtött be vegyes úszásban, Egerszegi Krisztina tiszteletére pedig öt alkalommal játszották el a Himnuszt.

A világbajnokságokon szintén sikeres magyar úszók 15 aranyérmet szereztek. A hetvenes években Hargitay András vegyes úszásban három, Verrasztó Zoltán hátúszásban pedig egy vb-címet úszott össze. Az elmúlt másfél évtized során Darnyi Tamás négy, Rózsa Norbert három, Szabó Joe egy, Egerszegi Krisztina kettő, Kovács Ági egy alkalommal állhattak fel a dobogó legfelsőbb fokára.

Legtöbb aranyérem az Európa-bajnokságok során gyűlt össze. Nem kevesebb mint 58 magyar elsőség született, 50 egyéniben, 4 váltóban, 4 pedig hosszútávúszásban (5 és 25 km - nyíltvízi). Az ötven aranyéremnek csaknem a felét - egészen pontosan 24-et - hárman szerezték: kilencet Egerszegi, nyolcat Darnyi, hetet Kovács Ági!

Szöulban három, Barcelonában öt, Atlantában kettő. Reméljük, hogy az úszók 2-3 aranyéremmel Sydneyben is megörvendeztetnek bennünket!