Az 1950-es évek elején fejlesztették ki a nagy számú sorozatgyártásra szánt C-50-es dízelmozdonyt a MÁV Északi Járműjavító Üzemében, amelynek első példánya 1952-ben gördült ki az összeszerelő csarnokból. A II. világháború után a gazdasági vasutak és erdei vasutak szerepe megnövekedett, és a korábbi B-26-os mozdonyok (melyek utolsó darabja a Lillafüredi Állami Erdei Vasút járműparkjának büszkesége) helyett egy újabb, erősebb gépre volt szükség. A C-50 fejlesztését a Szállítóberendezések Gyára nevű cég kezdte el, a terveket azonban az Északi fejezte be és vitte a sorozatgyártásig.

C-50 vontatta szerelvény Mahóca felé halad (LÁEV) (Kép: Birincsik József)

A C-50-et négyhengeres Csepel D-413 motor hajtja, amely osztrák licenc alapján készült. Mivel a mozdonyok elsősorban a gazdasági vasutak számára készültek, így a pályaszámok a GV betűjellel kezdődnek. Később ezeket a különböző vasutak saját számozással látták el - így a LÁEV-nél például C02-407 és C02-408 pályaszámot viselnek ezek a mozdonyok. A C-50-esből száznál is több készült, és néhány exportra is került például Észak-Korea számára.

Magyarországon főleg gazdasági vasutak használták, és olyan cégeket is szolgáltak ezek a mozdonyok, mint a Szerencsi Cukorgyár vagy a Dunaferr. De a balatonfenyvesi, felsőtárkányi, dombóvári, kapuvári vasutaknak is meghatározó szereplői ezek a gépek.

A C-50-eseknek alapvetően négy gyártási sorozata volt időrendben: a GV 300 (később 3700), az M297 jelű (4000-es, a MÁV számára), a GV 4500 (C-50-essé alakított más mozdonyok), illetve a GV 5700-as sorozat. Ezek közül a GV 3700 (4000, 4500) belső csapágyas, a GV 5700 pedig külső csapágyas.

A Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút szerelvénye útrakészen (Kép: Birincsik József)

A mozdonyokon végzett legfőbb átalakítás a motorcsere volt, amelynek keretében D-414-es Csepel hajtómű került a C-50 géptestbe. A mozdonyszekrények alapvetően egymáshoz hasonlatosak, bár némi különbség előfordulhat, mint például asszimetrikus kialakítás vagy "lejtős" motorháztető. (Ez kisebb nyomtávon a jobb kilátást szolgálja.)

A Nyírvidéki Regionális Vasút pályafenntartási vontatója. (Kép: Birincsik József)

A C-50-es mozdonyokat a Gazdasági Vasutak műhelyei szervizelték Jászkiséren és Kelenföldön.

A keskeny nyomközű vasutak hanyatlásával a C-50-esek sorsa is rosszabbra fordult, több és több mozdonyt hagytak magára, amelyek többségét gyárudvarokon ette meg a rozsda, vagy egyszerűbb esetben szétbontották őket. A szerencsésebbeket térdíszként állították ki, így került C-50-es a Zsuzsi Erdei Vasút emlékét őrizendőn Nyíracsádra. Van olyan gép, amit jelképes összegért lelkes fiatalok megvásároltak, és életre keltésén dolgoznak. A legjobb műszaki állapotú gépek napjainkban is üzemben vannak, többek között az Almamelléki, Balatonfenyvesi, Felsőtárkányi és Lillafüredi Állami Erdei Vasútnak is meghatározó szereplői ezek a kedves kis mozdonyok.